Kezdõoldal - Poèetna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

2017. november

Címoldal
Talán
Megemlékezés és koszorúzás Moholon
Ági Csiga, akire büszkék vagyunk
Mély nyomot hagytak a lelkünkben
Aszfaltozás és útszélesítés
Újabb száztíz kérelemátadó
Beiskolázási csomag, interaktív tábla, könyvcsomag
Vízellátás a településeken
Falfestmények az óvodásoknak
Töknap tökvicsorikkal
Tanulni sosem késő!
Nagykanizsai diákok Adán
Egy nap Budapesten
Gloria Victis
Irodalmi estek a Boxban
Közös sétával a mellrák ellen
A diabétesz világnapja
Jó ételt, jó áron!
A hímzett papucstól a gyógypapucsig
Önkormányzati hírek
Hasznos tikkasztó élmények
Zöldséges érdekképviselet
A pusztító filoxéra
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
A nyelv hagyatékáról
A Sajó-verseny eredményei
Sakk
Dinamikus jóga órák Adán
Tökéletes tökételes nap a Tájházban
Impresszum

Virtuelni Šekspir

    Zamišljam kako dve ljubavlju opijene duše koje žive u modernom svetu, sede u restoranu brze hrane. Odjednom, posle kraćeg razmišljanja, naš junak, umesto da uhvati ruku prelepe devojke koja sedi pored njega, iz straha,on muški uhvati svoj „pametni“ telefon, koji je možda i pametniji od svog korisnika. Posle dužeg, besmislenog razmišljanja, umesto dugačkog pisma u kojem bi priznao svoju ljubav, na fejsbuku devojci leti poruka: „Volim te!“ Reči kojima se u 21. veku svako razbacuje. Julija izlazi iz restorana i odjednom se nađe na virtuelnom balkonu, a za njom izlazi i Romeo. Na balkonu Julija otkriva svoja osećanja svom Romeu: „O,Romeo! Zašto si Romeo?!“
    O, Romeo, što si tolika budala božja, umesto da zagrliš svoju Juliju, svoju ljubav, ti umesto nje maziš svoj pametni telefon. Ljubav ne govori o drugim ljudima, o njihovim savetima, ne treba da radimo sve kao što drugi rade. Nije potrebno da menjamo svoja osećanja zbog mišljenja drugih ljudi. Možda sam ja drugačija od mnogih u ovom veku, ali ja zamišljam scene gde je važno „ruka u ruci“ a ne „telefon u ruci“. Znaš šta bi bio lep gest ako smo već svi u virtuelnom svetu, ali želimo nešto lepo svom partneru. Kaži joj svoju fejsbuk lozinku i daj joj deset minuta. A sad bih tiho samo spomenula da tvoj život tako lepo prolazi pored tebe dok ti gledaš svoj virtuelni svet, svoj telefon...

Aleksandra Dukai I-1, Tehnička škola

novembar 2017.

Naslovna strana
Sećanje i polaganje venaca u Molu
Zaveštanje jezika
Virtuelni Šekspir
Vesti iz lokalne samouprave
Šah
Savršen dan sa bundevama u Etno kući
Impresum


Design by VA