Kezdõoldal - Poèetna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

2017. november

Címoldal
Talán
Megemlékezés és koszorúzás Moholon
Ági Csiga, akire büszkék vagyunk
Mély nyomot hagytak a lelkünkben
Aszfaltozás és útszélesítés
Újabb száztíz kérelemátadó
Beiskolázási csomag, interaktív tábla, könyvcsomag
Vízellátás a településeken
Falfestmények az óvodásoknak
Töknap tökvicsorikkal
Tanulni sosem késő!
Nagykanizsai diákok Adán
Egy nap Budapesten
Gloria Victis
Irodalmi estek a Boxban
Közös sétával a mellrák ellen
A diabétesz világnapja
Jó ételt, jó áron!
A hímzett papucstól a gyógypapucsig
Önkormányzati hírek
Hasznos tikkasztó élmények
Zöldséges érdekképviselet
A pusztító filoxéra
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
A nyelv hagyatékáról
A Sajó-verseny eredményei
Sakk
Dinamikus jóga órák Adán
Tökéletes tökételes nap a Tájházban
Impresszum

Mély nyomot hagytak a lelkünkben
Az 1944–45-ös atrocitások áldozataira emlékeztek Moholon

Az 1944–45-ös áldozatok tiszteletére tartottak megemlékezést november 2-án, csütörtökön délelőtt a Moholon, a helyi katolikus temetőben a Pro Communitas Civil Szervezet, a VANCSESZ és a helyi katolikus plébánia szervezésében.

    A rendezvény kezdetén, a Himnusz dallamainak felcsendülése után, a szervezők nevében Világos Tibor köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mester Dániel helybeli plébános megszentelte az 1944–45-ös áldozatok tiszteletére emelt keresztet, és imát mondott az áldozatok lelki üdvéért. Világos Tibor köszöntőjében kiemelte, az idén más megközelítésből szerették volna megközelíteni az 1944–45-ös eseményeket, mint korábban, mégpedig a helyi versírók verseinek, vallomásainak ismertetése által.
    – Mivel foglalkoztak 1944–45-ben a meghurcolt és kivégzett áldozataink? – tettem fel magamnak, tehetjük fel magunknak a kérdést. Mit csináltak, milyen szellemi és egyéb értékeket hordoztak azok az emberek, akiknek a nevét itt, a nagy kereszt tábláján olvashatjuk, illetve azok, akiknek a neve nincs itt feltüntetve, de a most kiadás előtt álló Mohol monográfiájában – Baranyi István könyvében – meg lehet majd őket találni? Mi az a szellemi érték, impulzus? Mi az a lelkület, ami nem biztos, hogy anyagiakban mutatkozik meg? Mivel rendelkezett, rendelkezik Mohol? Mi volt az a légkör, mi ösztönözte pl. Nagy Lászlót, hogy felvegye a Moholy nevet, és világhírű művészként terjessze a nagyvilágban Mohol nevét? Mi befolyásolta döntésében? Mi az, ami talán még ma is jellemez bennünket, moholiakat? – sorolta a kérdéseket Világos Tibor, hozzátéve, úgy véli ezekre a kérdésekre a moholi helyi értékek felsorolása is egyfajta felelet lehet.


A rendezvényen Mester Dániel helybeli plébános mondott imát az áldozatok lelki üdvéért

    – Felmerül a kérdés, mit is tehettek volna ebbe az értéktárba az 1944–45-ben kivégzett áldozatok, mivel gazdagíthatták volna ezek az emberek ezt a gyűjteményt, ha nem kerül sor a sajnálatos eseményekre? Mivel is lettünk szegényebbek nélkülük, a munkájuk nélkül, mivel lett szegényebb a falunk, a községünk, a szélesebb környezetünk? Esetleg mit tehetnének bele azok, akik az utóbbi évek során szaladtak szét Moholról a világ minden tája felé? Ezt már, úgy vélem, nem fogjuk megtudni soha, hiszen az elveszett kreativitás pótolhatatlan – emelte ki köszöntőjében a megemlékezés fő szervezője.
    A rendezvény folytatásában néhány áldozat hozzátartozóinak visszaemlékező írásai is elhangzottak, ugyanis Nagy Leona felolvasta Berec Antal – Toncsi Szomorú marad a múlt és Nagy Julianna Nagyapám emlékére – Csontok nélküli síremlékek című versét. Ezt követően Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott köszöntőt, ebben hangsúlyozta, az 1944-ben a délvidéki magyarok ellen elkövetett atrocitások nemcsak a történelmünkben, hanem a lelkünkben is mély nyomot hagytak .
    – Mindenszentek és halottak napja az elcsendesedés, a gyász és az emlékezés időszaka. Emlékezünk elhunyt szeretteinkre, a hozzájuk kapcsolódó történetekre. Sorsokat látunk, olyan életutakat, amelyek tanulságként szolgálnak nekünk, és a jövő generációknak. Vannak életutak, amelyek túlmutatnak az egyéni sorsokon, történelmünk részévé válnak, beépülnek kollektív tudatunkba. Az 1944-ben a délvidéki magyarok ellen elkövetett atrocitások mély nyomot hagytak a történelmünkben, lelkünkben. Hatvankét magyarlakta településen tombolt a gyűlölet nemzetünk ellen, amely több ezer ember életével fizetett. Legtöbbjüknek nem volt más bűnük, csak a magyarságuk. Elcsendesülésünkkor ezekre a sorsokra, történetekre, a vajdasági magyarság huszadik századi történelmére és azokra az ártatlan magyar áldozatokra is emlékezünk, akiknek jeltelen sírjára hosszú évtizedeken át virágot sem tehettünk, értelmetlen halálukról pedig nem beszélhettünk – fogalmazott köszöntőjében Jerasz Anikó.


A megemlékezésen Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott köszöntőt

    – A hívő ember válaszokat keres, meg szeretné érteni azt, ami vele és körülötte történik. De a hívő ember nemcsak a saját életében szeretné rendszerbe rendezni az eseményeket, hanem értelmet, összefüggéseket és magasabb rendű, isteni igazságot is keres. Amikor itt állunk, azon gondolkozunk, hogy értelmet nyerhet-e valaha a több ezer magyar áldozat halála. Példaként szolgálhatnak-e nekünk? És ők méltó utódnak tartanak-e bennünket szülőföldünkön, amit örökül hagytak nekünk? Rájuk emlékezve azt ígérhetjük meg, hogy emléküket megőrizzük, és igyekszünk úgy élni a mindennapjainkat, hogy munkánkkal, helytállásunkkal bármikor megállhassunk a nagy ősök előtt, valamint bennünket is követendő példaként emlegethessenek a mi utódaink – tette hozzá a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.
    A Pro Communitas Civil Szervezet, a VANCSESZ és a moholi katolikus plébánia által életre hívott megemlékezés zárásaként az egybegyűltek megkoszorúzták az 1944–45-ös áldozatok tiszteletére állított emlékművet, amelynél a Magyar Nemzeti Tanács nevében Jerasz Anikó, Ada község önkormányzata képviseletében Búcsú Attila, a Moholi Helyi Közösség nevében Almádi Éva és Dávid Rita, a VMSZ képviseletében Fehér László, Pétervári Attila és Rigó Flórián, a Szerb Haladó Párt nevében Zoran Dragin és Uliján Kornél, a VMDK képviseletében Csonka Áron, a VMDP nevében Györe Béla, a szervezők képviseletében pedig Bálint Ferenc és Krizsán Vilmos helyezte el az emlékezés virágait, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot.

H. A.

novembar 2017.

Naslovna strana
Sećanje i polaganje venaca u Molu
Zaveštanje jezika
Virtuelni Šekspir
Vesti iz lokalne samouprave
Šah
Savršen dan sa bundevama u Etno kući
Impresum


Design by VA