Kezdõoldal - Poèetna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

2017. szeptember

Címoldal
Tanévkezdés
A községi képviselő-testület díszülése
Aratóünnepség, főzőverseny és községi kitüntetések
Száz-egynéhány elsős diák Adán és Moholon
Falunapot ünnepeltek Moholon
Az államalapító szent királyt ünnepelték
Népzenei és vásári forgatag a sétányon
Zarándoklat Moholról Doroszlóra
Hogy mi van a Majomplacc alatt?!
Bevált az olvasás népszerűsítése
Boldogságkönyv és Üvegtigris
Vajdasági gyermekek Zánkán
Százhuszonnyolc elsőst köszöntöttek
Nagy élmény volt...
Hosszú forró nyár
A Tarcal-helységig lovagoltak
Megszentelték az új kenyeret
Szoros és izgalmas ügetőfutamok
Ismét Farkas Tamás nyert
Focival a nemzeti összefogásért
Imádom a munkámat!
Szeretem a méhészkedést
Önkormányzati hírek
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
Részlet Jézusnak, Sirák fiának könyvéből
Egy másik élő dinótanú
Madárbarát park Moholon
A szőlő vízigénye
Sakk
Vizsgabál
Impresszum

Tanévkezdés

    Maroknyi gyerek és néhány tucatnyi szülő várakozik izgatottan a baraparti iskola udvarán. Kevesen vagyunk, három osztály, 46 kisdiák, a, b, c csoport. Elgondolkodtató, hogy annak idején mi háromszor ennyien tolongtunk az iskola előtt.
    Már szinte mindannyian tudjuk, hogy a csemete melyik osztályba kerül, hogy milyen a tanító néni. Néhányan egész háttértanulmányt végeztek, végigböngészték a Facebook-profilját, végigkérdezték az idősebb szülőket, úgyhogy mindent tudunk, felkészültek, naprakészek vagyunk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy miért vagyunk ilyen kevesen. Sokan elmentek közülünk „németbe” vagy az „osztrákokhoz”, esetleg az „angoloknál” keresik a boldogulást.
    A gyerekeket bekísérjük az osztályba, helyet foglalnak, köszöntik őket, ajándékokat, tanszereket, tankönyveket kapnak. Többé-kevésbé ismerjük egymást, maroknyi gyerek, maroknyi szülő. Kevesen maradtunk. Kevesen vagyunk, mert már csak néhány tucatnyian bízunk abban, hogy egyszer végre már jobb lesz, egyszer végre már könnyebb lesz. Hogy egyszer majd eljön az az idő is, amikor nem kell kölcsönt felvenni ahhoz, hogy a tüzelőt vehessünk, hogy nem kell külföldre menni ahhoz, hogy a számlákat kifizethessük, hogy egyszer majd mi is eljutunk nyaralni.
    Mi még bízunk abban, hogy oka volt annak, hogy ideszülettünk. Hogy dolgunk van itt. Hogy itt is tudunk boldogulni. Mert nem akarjuk, hogy a gyermekeink akcentussal beszéljék az anyanyelvüket. Mert azt akarjuk, hogy szüleink nagymamák és nagytaták, és ne Omák és Opák legyenek.
    Csemetéinknek tudniuk kell, hogy ki volt Mátyás király, és azt is, hogy a bújócska előtt magyarul számolják ki, ki lesz a hunyó, ismerniük kell a vajdasági magyar népdalokat, sőt, A nézését meg a járását is… Gyerekeinknek magyarul kell álmodniuk, magyarul kell érezniük.
    Igen, mi nem veszünk majd nagy mérges autókat, mindig pontosan fogjuk tudni, hogy mennyi pénz van a tárcánkban, és a hónap végén legtöbbször már nagyon meg kell húznunk a nadrágszíjat. Mi nem járunk majd plázákba és éttermekbe mosolygós képeket készíteni, nem nyaralunk majd a Bahamákon és valószínűleg síelni sem fogunk olyan gyakran, de tudjuk, hogy itthon otthon vagyunk, és a porontyaink az anyanyelvükön szavalnak, számolnak, gondolkodnak. És igen, fognak majd ők is utazni, világot látni, nyelveket tanulni, beszélnek majd szerbül, angolul és németül is, de mindig tudni fogják, hogy hova tartoznak, hol vannak igazán otthon.
    Ez a maroknyi elsős csapat most csillogó szemekkel, megszeppenve ül az iskolapadban, ajándékokat, felszerelést, hamarosan új tantermeket, felújított iskolát kapnak, nekünk, szülőknek pedig az a feladatunk, hogy olyan erős gyökereket adjunk nekik, amelyek segítségével büszkén dacolhatnak majd mindenféle széllel és viharral.

Józó Mónika

septembar 2017.

Naslovna strana
Svečana sednica skupštine opštine
Odlomak iz knjige Isusa, sina Sirahova
Vesti iz lokalne samouprave
Šah
Završni bal
Impresum


Design by VA