Kezdõoldal - Poèetna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

2017. március

Címoldal
Tavaszi boldogságkeresés
A Műszaki Iskola tanulóinak munkái
A vajdasági magyarság küzdelmei nem hiábavalók
A béke, szabadság és egyetértés jegyében
A hobbija és a szenvedélye a filmezés
Látogatás Ada első újszülöttjénél
Megújult a fűtési rendszer
Koncerttel ünnepli évfordulóját a zenede
Kibontakozó tavasz
Farsangi mulatság bőgőtemetéssel
Tovább folytatni az eddigi munkát
Aki legyőzte a fiúkat
Zselyke és Tamás a legnépszerűbbek
Útmutatások a diákoknak
A marósok a bajnokok
Haza a magasban!
„Gyermekeinknek nagyszüleink örökségét!”
Tánccal ünnepelték a nőnapot
Újabb munkaakciók Moholon
A könyvtár társalapítója lett az MNT
A tervekről egyeztettek a tanácstagok
Események
Önkormányzati hírek
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
Rovarölő szer hagyományos ayurvédikus gyógynövényből?
A földigiliszta (Lumbricus Terrestris)
Sakk
A Potisje nyerte az első kupát
Régmúlt idők valósága
Impresszum

„Gyermekeinknek nagyszüleink örökségét!”
Pezsgő élet az Aranykapu Művelődési Egyesületben

    Az Aranykapu Művelődési Egyesületről – úgy mint a többi művelődési egyesületről is – lapunk első számában (1999 júniusa) már röviden beszámoltunk egy körkérdést követően, amit az egyesületek vezetőinek tettünk fel az emlékezetes bombázás után. Idézet az akkori tudósításból: „Egyesületünk nagy hangsúlyt fektet a néptánc- és népdaloktatásra, a népi kézműves hagyományok ápolására és bemutatására. Évközben a gyerekeknek és a felnőtteknek lehetőségük van a kosárfonás és a gyöngyfűzés rejtelmeivel megismerkedni. A néptáncot tanuló gyerekektől nem idegen a népi hangszerek megszólaltatása sem, szívesen furulyáznak, citeráznak, hegedülnek…”


Sóti Éva, az Aranykapu művészeti vezetője

    Valahogy így kezdődött a ma már közismertté és közkedvelté vált egyesület munkája nem egészen két évtizeddel ezelőtt. Az elmúlt időszakban szemmel látható és jól érzékelhető fejlődésen ment keresztül, főleg a művelődés és a hagyományápolás terén – voltaképpen a kitűzött célja is ez. Ezt a célt ma már megvalósítottnak mondhatja, de itt nem állhat meg, nincs is szándékában még csak lazítani sem, éppen ellenkezőleg, az elkövetkező időszakban is a további fejlődést, az új tartalmak beiktatását, a repertoár bővítését, a minél szerteágazóbb tevékenységet tartja szem előtt.
    Az, hogy milyen szinten áll ma az egyesület, a 2016-ban végzett munkáról szóló jelentésből is kitűnik, ami egyben híven tükrözi mai helyzetét és helyét a környezetében. Leszögezhető, hogy a múlt évben a rendes és mindennapi tevékenységen kívül több mint ötven alkalommal vettek részt a különböző rendezvényeken, találkozókon vagy éppen a saját szervezésükben megvalósult rendezvényeken. Minderről részletesebben Sóti Éva, az egyesület művészeti vezetője számolt be.
    – Valóban sokoldalú aktivitást tudhatunk magunk mögött. Mindig vannak olyan jelentősebb és fontosabb megmozdulásaink, amelyeken a gyerekek csoportosan vagy egyénileg mutatják be az eddig elsajátított tudásukat. Azzal kezdeném, hogy a múlt év áprilisában Újvidéken tartott Szólj síp, szólj! népzenei vetélkedőn két első (Lepár Emese és a Pántlika leánykórus), három második (Pengető citerazenekar, Jepurski Dorina és Lajkó Edina, valamint Varnyú Réka és Hodik Anett), valamint két harmadik (Pöttöm népdalkórus, illetve Lehócki Kata és Fodor Boglárka) helyezést értünk el. Úgyszintén még az Óbecsén tartott Kőketánc vetélkedőn való részvétel is idekívánkozik, ahol a Kopogtató néptánccsoport ezüst-, a Pöttöm csoport pedig bronzérmet érdemelt ki – magyarázta Sóti Éva, majd elmondta, 2016-ban az Aranykapu Művelődési Egyesületnek öt saját szervezésű rendezvénye volt, amelyeken a tagokon kívül a vendégeknek is ingyenes volt a részvétel.


A leánykórus

    – Az első rendezvényünk a farsanghoz kötődik, amit a székházunkban tartottunk Ereszd el a hajam! címmel. Ezen a gyerekek a délutáni műsorban vettek részt, a felnőttek pedig este szórakozhattak. A második rendezvényünk a már hagyományos szabadtéri évzáró műsorunk volt, szentiványi tűzugrálással egybekötve. Ezt a lóversenypályánál tartottuk meg szépszámú közönség előtt. A továbbiakban az egyik legnagyobb és legjelentősebb rendezvényünk Ada napjának megünneplésére esett. Akkor fogadtuk ugyanis a magyarországi Hegyfalu művelődési egyesületét, amelynek tagjai a szabadtéri színpadon megrendezett kultúrműsorba is bekapcsolódtak. Mivel a mi vendégeink voltak, olyan programot állítottunk össze részükre, hogy maradandó élménnyel távozhassanak. A következő rendezvényünk a Mesterségek napja volt, amit a Tájházban tartottunk meg. Ezúttal is a kézműves mesterségek kerültek előtérbe, és az ügyes kezű mesterek irányításával a vendégek is kipróbálhatták a nemezelés, az agyagozás, a kötélverés, a kovácsolás stb. fortélyait. Érdekes és szórakoztató volt a Tökéletes tökételes nap is a Tájházban. Ezúttal a hagyományos népi ételek elkészítésének bemutatásán volt a hangsúly, de a gyerekek Tökvicsorit is faragtak, valamint a tökös görhe elfogyasztása is emlékezetesebbé tette számukra a napot. Az utolsó rendezvényünk az Erzsébet-bál megtartása volt, amelyen a tagokon kívül a meghívott vendégeink is részt vettek – fogalmazott Sóti Éva, hozzátéve, mindemellett több sikeres vendégszereplésük is volt a mögöttünk álló esztendőben.
    – Ezúttal csak nagy vonalakban említeném meg elsősorban a külföldi fellépéseinket, hiszen részt vettünk Szegeden a XXVI. Országos Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztiválon; valamint voltunk Deákin, Szlovákiában; ellátogattunk Hegyfaluba, ott felléptünk az ottani HÁNCS-napokon; részt vettünk a szekszárdi szüreti napokon; ott voltunk Budapesten a Páva Matiné rendezvényen; a Kopogtató néptánccsoportunk Segesváron vett részt egy találkozón; megjelentünk Debrecenben a XXVI. Betlehemes találkozón és még sorolhatnám. Csoportjaink emellett számos hazai rendezvényre is meghívást kaptak, amelyeknek mindig nagy örömmel tettünk eleget. Igy jártunk Muzslyán, Padén, Újvidéken, Óbecsén, Tordán, Zentán, Péterrévén, Monostoron, Tornyoson és Szabadkán is. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy minden rendezvényen, ahova meghívnak bennünket, kivétel nélkül részt veszünk, így a megfelelő helybeli rendezvényeknek is aktív szereplői vagyunk – szögezte le az egyesület művészeti vezetője, és az egyesület működése, szerkezeti felépítése kapcsán kifejtette, munkájukat témák és korosztályok szerint építik fel.


Vidám hangulatban a bálokon

    – Aktivitásaink skálája igen széleskörű, hiszen a hagyományok tárháza számtalan lehetőséget kínál felkutatásukra és ápolásukra. A különböző tájegységek népdalai, néptáncai mind-mind szerepelnek repertoárunkon. Mindezeket külön korosztályos csoportokon belül valósítjuk meg. A legkisebbek, az óvodások a Pöttöm néptánccsoportot alkotják, majd jön a Kopogtató néptánccsoport (vegyes), amelyet a Pántlika, a Kisvirág és a Rokolya népdalkórusok követnek, majd végül, de nem utolsó sorban a hattagú Cifrázó citerazenekar. Munkánkat az egykori tagok is példaértékű odaadással és kellő hozzáértéssel segítik, hiszen töretlen lelkesedéssel veszik ki részüket a fiatalok tanításából és neveléséből. Külön kiemelném Lepár Krisztinát, a Pántlika és a Rokolya kórusok vezetőjét, Halápi Gábort, a citerazenekar irányítóját és Resócki Rollandot, aki a koreográfiákat készíti és tanítja be, valamint Jaramazov Klementina varrónőt, aki a népviseletünk elkészítésével járul hozzá a tevékenységünk sikeresebbé tételéhez. Mindenképpen ki kell emelnem a Tájházat is, amelyet már tíz éve ápol és gondoz az Aranykapu, lehetőségeihez mérten gyarapítva a régiségek, a valamikori használati tárgyak számát. A Tájház látogatottsága igen jelentős, különösen a vidéki csoportos látogatások számával vagyunk elégedettek. Egyesületünk igyekszik a Tájház által kínált lehetőségeket minél nagyobb mértékben kihasználni, hiszen ezeknek köszönhetően a régmúlt idők hagyományait autentikus környezetben tudjuk életre kelteni, mint például a lakberendezések megőrzését, a Mesterségek napja megszervezését, a gyerekekkel való foglalkozásokat, a kemencében készült ételek elkészítését stb. Ezt azért tartom fontosnak, mert a múlt évben Bartus Péter, Apró József és Saša Jepurski felépítették a kemencét, és valóban nagyon jól ki tudjuk használni. Természetesen vannak még felújításra váró részei a Tájháznak, mint például az istálló, amit főleg a szerszámok tárolására használnánk, azután a rozoga állapotban lévő góré is felújításra vár, de egyéb munkák is akadnak a Tájház körül – hangsúlyozta Sóti Éva. A terveket illetően hozzátette, továbbra is részt szeretnének venni minden olyan rendezvényen, amelyre meghívást kapnak.
    – Igyekszünk új tagokat toborozni, ugyanis az elmúlt időszakban a kivándorlás és egyéb okok miatt az egyesület tagjainak létszáma megcsappant. Terveink között szerepel továbbá a Tájház fejlesztése, a Gunarasi otthonunk felújítása, ezt a Második Helyi Közösséggel közösen oldanánk meg. Egy év kihagyás után idén újra megszervezzük a Nagyboldogasszonyi kirakodóvásárt, és nem utolsó sorban minden olyan pályázaton igyekszünk részt venni, amely a kultúrát, a hagyományápolást és az ilyen nemű egyesületek tevékenységének támogatását célozza meg – szögezte le az egyesület művészeti vezetője.

Vastag János

mart 2017.

Naslovna strana
Radovi učenika Tehničke Škole
Vesti iz lokalne samouprave
Sindikat ti može pomoći
Šah
Impresum


Design by VA