Kezdõoldal - Poèetna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

2010. október

Címoldal
Halottainkra emlékezünk
Községi hírek, események
Szakmai szeminárium üzletembereknek
A felújított gunarasi óvoda átadása
Mese a gunarasi óvodáról
Nyelvstratégia és nyelvművelés
Háromrészes volt a KKT XIX. ülése
Épülnek a csatornahálózatok
Néhány szó a gyermekhétről
A legjobb egészségház az adai
Sikeresen vizsgáztak
Ada település utcáinak elnevezése
A hazáért, mindhalálig!
Emléktábla Damjanichnak Adán
Forró szakszervezeti ősz várható
Fosztócövek és parasztkocsi
Hírek
Rendőrségi hírek
Fiatalok írják
Teológiai gondolatok
Zöld levél
Kadét sporthorgászaink megörvendeztettek bennünket
Asszonyfalva
Árnyas oldal
Az eltűnt idő nyomában
Tarka oldal
Impresszum

EMLÉKTÁBLA DAMJANICHNAK ADÁN
Emléklapot kapott az adományozó Parlagi Ferenc

    Damjanich János, az 1848/49-es szabadságharc és forradalom magyar hadseregének legendás hírű tábornoka, a 13 aradi vértanú egyike hamarosan bronz-emléktáblát kap Adán. Az emléktáblát Budakalász, magyarországi testvérvárosunk korábbi polgármestere, Parlagi Ferenc ajánlotta fel Adának, és már el is hozták városunkba. Az aradi vértanúk emlékére rendezett koszorúzási ünnepséget követően, október 6-án a katolikus templom előtti parkban ünnepélyesen el is helyezték az emléktábla alapkövét, a felavatására pedig várhatóan 2011. március 15-én kerül sor.

    Mit is kell tudnunk Damjanichról?
    Az 1848-as magyar hadsereg honvéd vezérőrnagya, azaz tábornoka volt és soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. Damjanich szerb születése ellenére a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt, támogatta a trónfosztást is. Damjanich János a vajdasági Straža (Стража) faluban született 1804. december 8-án, amelyiknek magyar neve Temesőr, és Versec mellett helyezkedik el. Legtöbb történelemkönyv, lexikon, az internet tévesen még a Zágrábhoz közeli (140 km délkeletre) Staza községet jelöli szülőhelyeként, ami persze teljesen hibás (téves) adat. A Versec melletti Temesőrt németül Legerdorfnak, vagy Lagersdorfnak nevezték és ebből meg egy újabb – nem kevésbé zavaró – félreértés adódik. A német név ugyanis abból ered, hogy az 1716. esztendei – akkor még törökellenes – hadjárat idején a császári lovasságnak itt volt a táborhelye, és ebből adódóan – aholcsak táborozott a lovasság – ilyen német nevű helység több is akad az egykori monarchia területén, keverik ezeket is alaposan. Számunkra az a fontos, hogy megjegyezzük: Straža – Temesőr – Versec, és akkor nem lesz hiba.
    Damjanich győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága is hozzájárult. A szabadságharc egyetlen tábornoka, akinek nevéhez csak győzelmek fűződnek, és az ő csapatai vettek részt a legtöbb akcióban. Szigorú parancsnok volt, kemény kiképzést vezetett be, s eleinte, mivel katonáinak társadalmi helyzete nem érdekelte, sok ellenséget szerzett magának, főleg az egyetemista önkéntesek között. Lázongtak is ellene, fel is jelentették – ebben származása és rossz magyar kiejtése is szerepet játszott. Később azonban rajongtak érte a katonái, megosztotta velük a fáradalmakat és nélkülözéseket, gondot fordított az élelmezésükre, sebesültjeit gondosan ápoltatta, egységeit kiváló harci közösséggé kovácsolta.
    Kossuth Lajos annakidején amnesztiát adott Rózsa Sándornak, a betyárnak, aki legényeivel 1848. novemberében érkezett meg a Bánságba, és a kilencedikei csatában, Damjanich mellett, itt már be is vetették őket. Talán a sors ajándékának is tekinthetjük, hogy épp a lagerdorfi ütközetben, tehát Damjanich szülőfalujánál, magyarán Temesőrnél estek át a tűzkeresztségen, amikor a honvédség Damjanichnak, a falu szülöttének vezetésével Rózsa Sándor legényei kergették el a szerb csapatot.
    Alig néhány hónappal később, 1849. áprilisában, Komáromban, kocsija kipróbálása közben Damjanich János a lábát törte, ezért a további harcokban már nem vehetett rész, s ahogy özvegye fogalmazott, „csak október 6-án a vesztőhelyen tette a rövid utat a kocsiból a halálba”.
    A forradalom bukása után kötéláltali halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, a legenda szerinti végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” (Feleségével, Csernovics Emíliával, az aradi főbíró lányával 1847-ben házasodott össze).

Király János

oktobar 2010.

Naslovna strana
Stručni seminar za poslovne ljude
Predaja obnovljenog zabavišta a Gunarošu
XIX sednica Skupštine opštine Ada iz tri dela
Vesti
Vesti iz policije
Aktivnosti sindikata
Урушивање Грамата и Захвалница
Impresum


Design by VA